A vízi utasszállítók fénykora az 1900-as évek közepéig tartott, addig ugyanis ez volt az egyetlen mód az óceánon való átkelésre. 1958-ban azonban beindultak a transzatlanti repülőjáratok, melyek lehetővé tették, hogy az Amerika és Európa közötti menetidő 5 nap helyett már csak pár óra legyen.

Évtizedeken át csökkent az óriáshajók utasainak száma, mígnem az élelmes vállalkozók rájöttek, hogy meg kell változtatni a vízi utazás célját. Az óceánjárók nem maradhattak csupán közlekedési eszközök, az utasok visszacsalogatása érdekében szórakoztatókomplexumokká kellett alakítani őket, ahol mindenkinek ötcsillagos kiszolgálásban lehet része.

Az 1990-es években kezdődött luxushajó gyártás lényege, hogy a fedélzeten egyebek közt üzletek, jég- és teniszpálya, színház, mozi, medencék, sőt mini golf lehetőség is legyen.

Ezeknek a feltételeknek tesz eleget például a 2006-ban megalkotott Freedom of the Seas nevű utasszállító, mely 4200 fő befogadására képes (maga mögé utasítva ezzel a 2620 utast szállítani képes híres Queen Mary II-t). Az óriáshajó 38 méter széles, 340 méter hosszú és több mint 1 milliárd dollárba került.

A napjainkban gyártott óceánjárók már világkörüli utat is képesek megtenni, így a kínálat bővült; most már az üdülés nem csak pár napos, hanem akár 3 hónapos is lehet.

Az utasszállítók legfőbb bevételét a kaszinók adják, de jelentős az italfogyasztásból és a fakultatív programokból - szigetlátogatásokból - befolyó összeg is.

És, hogy mennyibe kerül mindez? Nos, egy jegy ára 300 és 30 ezer dollár között mozog, attól függően, hogy ablak nélküli kabint, vagy 2 szintes 200 négyzetméteres lakosztályt választunk.