A magyar vállalkozások meglepően jól alkalmazkodtak a válság körülményeihez

Az Opten karácsony előtt meglepő hírről számolt be. A csődbe jutó kiskereskedelmi vállalkozások száma jelentősen csökkent 2009. II. félévében. Amíg tavaly első félévben 1.219 cég került felszámolási eljárásba (ez még 41%-kal haladta meg a 2008. évi I. féléves adatokat), addig az év utolsó hat hónapjában 827-re esett vissza a csődbe jutó kiskereskedelmi egységek száma (ez már 14%-kal elmaradt a 2008-as második félévi számoktól). Az ágazatban a felszámolási eljárások csökkenése azért is figyelemre méltó, mert a kiskereskedelmi forgalom csökkenése a második félévre gyorsult fel, ebben az időszakban pl. az élelmiszerfogyasztás 7-8%/-kal, az iparcikkek forgalma 10%-kal esett vissza. Az adatokat sokféleképpen lehet magyarázni. Számomra azonban egyértelmű, hogy a kiskereskedelmi vállalkozások jól reagáltak a válság kihívásaira, meghozták a szükséges fájdalmas intézkedéseket és erős alkalmazkodási, túlélési képességről tettek tanúbizonyságot. A washingtoni székhelyű Világbank is hasonló következtetésre jutott. A régió hat országában vizsgálta a vállalatokat és arra a következtetésre jutott, hogy a magyarországi cégek alkalmazkodtak leginkább a válság következményeihez. Az átlagos forgalom hazánkban esett a legkevésbé vissza, a bevételcsökkenés és a kapacitáskihasználtság pedig a második legjobb adatot mutatta az összehasonlított hat ország esetén.

Nem kívánok párhuzamot vonni az autókereskedések és akár a kiskereskedelmi vállalkozások, akár a teljes vállalati szféra között. Az autókereskedelmet más ágazatoknál összehasonlíthatatlanul súlyosabb csapás érte 2009-ben, ideértve még a sokat emlegetett építőipart is, amit - ellentétben az autós szektorral - az uniós forrásokra alapozott állami megrendelések életben tartottak. Az autókereskedelmet az újautó értékesítés reexporttal együtt is több mint 50%-os, a használtautó forgalom mintegy 30%-os, a szervizforgalom második félévben már 20-30%-os visszaesése jellemzi. Mindez együtt járt a korábbi pénzügyi, gazdálkodási keretek teljes összeomlásával. A finanszírozási jutalék praktikusan eltűnt, az első félévben a deviza alapú finanszírozások teremtettek kezelhetetlen helyzetet, a második félévben pedig a bankok igyekeztek kivonni magukat a márkakereskedői készletfinanszírozásból. A más ágazatoknál összehasonlíthatatlanul rosszabb külső körülmények ellenére a hazai autókereskedelem más vállalkozásokkal hasonlóságokat mutat abban a tekintetben, hogy a márkakereskedők is sokkal nagyobb alkalmazkodási és túlélési képességet mutatnak, mint az várható volt.

Az Opten adatai szerint 2009-ben százalékosan a legtöbb felszámolási eljárás a gépjármű kereskedelmi vállalkozások ellen indult meg, az összes autókereskedelmi cég 5,2%-a jutott erre a sorsra. Ez a mutatószám számszakilag értelmezhető, de elméleti szám, a mindennapok gyakorlata mást mutat. (Az Opten a cégnyilvántartásban szereplő összes autókereskedelmi tevékenységgel foglalkozó vállalkozások számát osztotta a felszámolási eljárás alá kerülő autókereskedelmi tevékenységi körrel rendelkező cégek számával.) Ebből a szempontból sokkal megbízhatóbbnak tűnik az Autoszalonok.hu statisztikája, ami szerint a 2008. szeptemberétől 2009. augusztusáig terjedő 12 hónapban az 1.394 szalonból 143 zárt be (feltehetőleg a jelentős részük végleg), vagyis a szalonok több mint 10%-a tönkrement. Azonban – véleményem szerint - még ez a szám sem mutatja a valóságot, ugyanis számos esetben az egyébként bezárásra ítélt szalonokat más vállalkozás átvette és így a csőd ellenére ugyanazon a helyen tovább folyik az értékesítés. A szalon-átvételeket is figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy 2009. őszére, vagyis egy évvel a válság kirobbanása után a márkakereskedők kb. 15-20%-a ment tönkre.

Minden ötödik márkakereskedő megszűnt. Ez óriási szám. Ennek ellenére nem hiszem, hogy bárki ilyen alacsonyra becsülte volna az autókereskedelmi csődök számát, ha 2008 elején azt kérdezik tőle: „Hány márkakereskedő maradna életben, ha az éves újautó eladás 60 ezer darabra csökkenne, a finanszírozási jutalék bevételek tizedére esnének, és 313 forinton tetőzne az euro árfolyama?” Én biztos azt válaszoltam volna, hogy senki.

Hogyan maradtak életben a márkakereskedések?

Sikerült kezelni a svájci frank alapú készletfinanszírozás óriási veszteségeit. Ebben a márkakereskedők segítségére sietett a nemzetközi befektetői hangulat gyors javulása, valamint a Bajnai-kormány intézkedéseinek köszönhetően visszaerősödő forint. Azonban azt is meg kell említeni, hogy a készletfinanszírozási árfolyamveszteség tekintetében a bankok is önmérsékletet tanúsítottak, számos esetben megállapodást kötöttek az árfolyamveszteségek átütemezésére.

Sok kereskedő viszonylag erős anyagi pozícióban nézhetett szembe a válság kihívásaival. Biztos vagyok benne, hogy ez sok olvasónk számára megdöbbentő kijelentés. Magyarországon 1995-től szárnyalt az autóértékesítés, amely 2000 és 2002 között élte virágkorát. Ebben az időszakban az újautó értékesítés évi 200 ezer darab körül tetőzött, kishaszon-gépjárművekkel együtt az eladási csúcs 230 ezer darab volt. Az értékesítési csúcsot követően az eladási darabszámokat az importőri akciók, a megszorított értékesítői árrések és az egyre trükkösebb finanszírozási konstrukciók tartották magasan – annak ellenére is, hogy az értékesítési darabszámok a csúcsot követően gyakorlatilag évről évre csökkenő számokat mutatnak. A visszaesés ellenére még 2008-ban is 160 ezer új gépkocsi talált gazdára, a haszongépjárművekkel együtt pedig közel 180 ezer volt az eladási darabszám. 1995 és 2008 között 14 elfogadható éve volt az autókereskedelemnek, az időszak első felében irigylésre méltó, kétszámú jegyű növekedéssel, ezt követően már visszaeséssel, de még mindig magas eladási darabszámok mellett. A jól eladó márkák józan gazdálkodást folytató márkakereskedői ebben az időszakban anyagilag is megerősödhettek. Régiós összehasonlításban is elmondható, hogy pl. a cseh vagy a szlovák márkakereskedők pénzügyi mutatói általánosságban sokkal rosszabbak, mint magyar társaiké. (Ugyanis ezekben az országokban az újautó-piac a hasonló gazdasági fejlettség ellenére egy lakosra vetítve a magyarnak alig 60-70%-át érte el hosszú éveken keresztül. Ráadásul ezekben az országokban ebből a kisebb piacból óriási szeletet hasított ki a Skoda. Így a többi márka képviselői - a magyar kereskedőkkel összehasonlítva - kisebb mennyiséget tudtak eladni az elmúlt bő egy évtizedben, ami – ellentétben a magyarországi helyzettel - nem volt elegendő az elfogadható pénzügyi stabilitás eléréséhez.)

Még 2007-ben és 2008-ban is számos új szalon, szerviz épült, ezek jellemzően a piaci lehetőségeket, a megtérülést figyelmen kívül hagyó presztízs beruházások voltak. Azonban nem csak az elmúlt két évben létesültek új autókereskedelmi egységek. A beruházások nagyobb része korábban, a 2000-2002-es értékesítési boom környékére datálható. Ezeknek, a beruházásoknak a hitelei pedig már vagy kifutottak, vagy kezelhető összegre süllyedtek. Azok a kereskedések, akiknél a fennálló beruházási hitelek kezelhető szinten vannak, esélyt kaptak a túlélésre, hitelcsapda nem fenyegeti őket.

A márkakereskedések bátran nyúltak hozzá a szervezethez, jelentős létszámleépítéseket hajtottak végre, a költségeiket vasfegyelemmel megfogták. Az elmúlt egy évben sok ezer munkahely szűnt meg a márkakereskedésekben. Munkahelyek nem csak a bezáró értékesítési pontokon szűntek meg, a túlélő kereskedők is jelentős elbocsájtásokra kényszerültek. A megmaradó munkatársak is kevesebb pénzt vihetnek haza. A márkakereskedői marketing kiadások a töredékére estek, feltehetőleg az értékesítés darabszámok zuhanásánál is nagyobb mértékben. Minden kereskedő minimálisra csökkentette napi működési költségeit.

A kisebbek alkalmazkodtak jobban

A szervezetleépítések, költségmegszorítások következményeként a korábban nagy szervezetként működő kereskedések közepes vállalkozásokká váltak, a korábbi közepes méretű kereskedők visszatértek a kisvállalkozási keretek közé. Meg kell jegyezni, hogy a visszalépéseket a közepesből kisvállalkozássá válók sokkal sikeresebben oldották meg, mint a közepes méretűvé zsugorodó nagyvállalatok. Amíg jellemzően tulajdonosi közvetlen irányítás alatt álló közepes és kisebb kereskedések ügyesen tértek át/ vissza a családi vállalkozás típusú működésre, addig a válság előtt többszintű management-struktúrával, bonyolult szervezettel rendelkező nagyobb márkakereskedések lassabban alkalmazkodnak az új körülményekhez. Ez a lassabb alkalmazkodás elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a kisebb márkakereskedők között sokkal több maradt nyereséges, vagy működik kis veszteséggel, mint a nagyobb dílerek, amelyek közül sok még most is jelentős havi deficittel küzd. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy ezek a vállalkozások általában jelentősebb, hosszabb időre elegendő pénzügyi tartalékokkal rendelkeznek (sokszor a tulajdonosi körüknek köszönhetően), így számukra kevésbé volt létkérdés a veszteségek azonnali felszámolása.

Szívósabbak, mint gondoltuk volna

A válsághoz történő gyors alkalmazkodás, az azonnali határozott lépések számos kereskedőnél már eredmények formájában is jelentkeznek. Több tucat olyan kereskedés van, amely a mindent elsöprő autókereskedelmi válság ellenére is nyereségesen zárja a 2009-es évet. Több százan vannak, akik „plusz-mínusz” nullszaldós eredménnyel fognak zárni. Ez közérthetően azt jelenti, hogy az amortizációt nem számítva nem keletkeztek kezelhetetlen veszteségek. Vagyis a márkakereskedés különösebb kockázatok nélkül még viszonylag hosszabb ideig képes megőrizni működőképességét. Vannak olyan veszteséges kereskedők is, ahol a tulajdonos még nem vesztette el a türelmét, egyelőre hajlandó és képes is finanszírozni cége veszteségeit, így jelentősebb veszteségek mellett is biztosított a vállalkozás fennmaradása.

Bármelyik irányból is közelítjük meg a kérdést, hasonló végeredményt kapunk: nem szűnik meg a magyar márkakereskedői hálózat, a kereskedők nagyjából fele elég szívós ahhoz, hogy még a jelenlegi pusztító válságot is túlélje.

A csődök oldaláról:

Eddig csődbe ment, megszűnt a kereskedők 15-20%-a, feltehetőleg további 15-20% már csődhelyzetben van (esetleg már meg is kezdődött a felszámolási eljárás), vagy csőd közeli helyzetben van, így legfeljebb már csak néhány hónapjuk lehet hátra. Az is valószínűsíthető, hogy a várhatóan még 2010-ben is elhúzódó válság miatt további 15-20% nem elég erős ahhoz, hogy még egy-két további évet túléljen. Vagyis várhatóan a márkakereskedők mintegy fele nem éli túl a gazdasági krízist.

A kereskedői alkalmazkodó képesség oldaláról:

A márkakereskedések fele rendelkezett azokkal a feltételekkel, hogy alkalmazkodni tudjon az új helyzethez és volt is elég bátorsága és ereje, hogy a fájdalmas intézkedéseket megtegye. Ezt majd csak a válság után mondhatjuk ki, de úgy tűnik, hogy ez az 50% minden szempontból életképes, alkalmas az elmúlt 70 év legnagyobb gazdasági világválságának a túlélésére.

Persze még a győztesekre is sok kihívás vár. Ne feledjük, az autóértékesítés már feltehetőleg elérte a mélypontját és először lassú, majd markánsabb növekedésnek indul, a szervizforgalom azonban még egy-két évig hanyatlani fog. Ez a márkakereskedések legnagyobb kihívása 2010-re. Számukra az idei év még nehezebb lesz, mint amilyen a tavalyi volt, de 2009-ben bebizonyították, hogy nagyon szívósak, még ilyen körülmények között is alkalmasak a túlélésre.

Pintér Tibor
DLM Consulting Kft.

További érdekes tanulmányokat talál a www.autoszektor.hu/Szakma.html oldalon!

Ha kérdése, hozzászólása van, kérjük, írjon nekünk az info@autoszektor.hu címre!