Robert Zoellick a brit hírügynökségnek adott interjúban megjegyezte, hogy Haiti már az előtt is az egyik legalacsonyabb humán fejlődési indexű (HDI) ország volt a világon, hogy elérte a természeti csapás, a katasztrófa miatt kialakult helyzetben azonban lehetőség nyílik arra, hogy újjáépítsék, és jobb legyen a fejlődési mutatója.

A legfontosabbnak azt tartja, hogy az adományozók ne hagyják sorsára Haitit, amikor a televíziós forgatócsoportok távoznak onnan; az újjáépítés szempontjából az a legfontosabb, hogy hosszú távon is kitartsanak e cél mellett.

Az Afganisztánban, Libériában és a 2004-ben szökőár sújtotta indonéziai Aceh tartományban szerzett fejlesztési tapasztalatok azt mutatják, hogy az adományozóknak nem szabad megkerülniük az adott ország kormányát, hanem együtt kell működniük vele a rekonstrukcióban és a segélyek összehangolásában. "Kívülállók nem építhetik újjá Haitit, legyenek bármilyen jó szándékúak is" - hangoztatta.

Zoellick szerint a háború vagy természeti csapás sújtotta országokban szerzett tapasztalatok arra is rámutattak, hogy ezen államokat nem hitellel, hanem adományokkal kell segíteni, amelyeket a Világbank irányította közös alapokba kell gyűjteni.

Jelenleg az életmentés, az élelmiszert, ivóvizet, sátrakat osztó segélyszervezetek támogatása a legfontosabb. Azonban amint csökkenhet a mentési műveletek lendülete, kezdetét veheti az újjáépítés "élelmiszert munkáért" programokkal, amelyek elősegíthetik a romeltakarítást. A természeti csapás utáni helyzet lehetőséget nyújt a külföldön élő haitiaknak is arra, hogy jótékonykodjanak. Az infrastruktúra helyreállítása után Haiti kihasználhatja az Egyesült Államok földrajzi közelségét és azt az előnyét, hogy vámmentesen szállíthat textilipari termékeket Amerikába. Ezek kihasználásához magához kell csalogatnia a magántőkét - véli a Világbank elnöke.