A fővárostól, Port-au-Prince-től 40 kilométerre fekvő város térségét északról a Karib-tenger határolja, délről egy magas hegylánc. A táj képeslapra illő, az összképet azonban már a hegyek is rontják, pedig rajtuk nem látszanak a pusztító erejű január 12-i földmozgás nyomai. Hiányzik viszont az erdőtakaró, fákkal benőtt területek csak foltokban vannak.

Főzéshez évszázadok óta faszenet használnak Haitiben, manapság is, és nem csak vidéken. A nyersanyag rohamos fogyatkozásának ellenére a faszén még mindig a régió egyik legfontosabb terméke, amelyet a katasztrófa utáni bénultság közepette is folyamatosan termelnek, és vészesen túlrakott teherautókon szállítanak Port-au-Prince felé.

A szállítás január 12. óta körülményesebb: a térség fő útját helyenként szinte feltépte a földrengés, széles, mély repedések keletkeztek rajta. Sokszor kell lassítani, kerülgetni a késsel ejtett vágásra emlékeztető veszélyes akadályokat, és könnyen megeshet, hogy az esős évszak beköszöntével a hegyekből alázúduló víz - amit az erődirtás miatt nemigen gátol növényzet és gyökérzet - a réseken keresztül alámossa majd az utat és ellehetetleníti a közlekedést.

A helyieknek pillanatnyilag kisebb gondjuk is nagyobb ennél. Újabb földrengéstől tartanak. A hivatalos adatok alapján a Richter-skála szerinti 5-ös, vagy annál nagyobb erejű földmozgás bekövetkeztének a valószínűsége a következő 30 napban 90 százalék. A hatóságok a rádión és a televízión keresztül naponta többször figyelmeztetik a lakosságot, hogy a földrengésveszély miatt nem tanácsos kőből, betonból épült házban aludni. Az emberek azonban nem is gondolnak arra, hogy ne sátorban, rögtönzött tákolmányaikban vagy a szabad ég alatt éjszakázzanak.

Valójában csapdahelyzet alakult ki, mert a januári katasztrófa előtt is pontosan akkora volt egy nagy erejű földrengés valószínűsége, mint utána, csak korábban nem törődött senki a térség alatt húzódó Enriquillo törésvonalat tanulmányozó tudósok vizsgálati eredményeivel.

"Nem lehet megjósolni, hogy mikor enyhül a félelem. Talán majd akkor, amikor már három hónapja nem mozgott a föld, vagy fél év kell, mire bárki is be mer lépni egy házba?" - latolgatta Kerwin Delicat protestáns lelkész, a 800 tanulót oktató College St Croix iskola igazgatója.

A gyakori hurrikánok miatt a haiti épületek teteje nem fából és cserépből készül, hanem vasbetonból, így aztán a rengés epicentrumánál fekvő Leogane-ban a legtöbb lakóházból vastag betonréteggel fedett romhalmaz maradt, vagy rémisztően megdőlt, megsüllyedt torzó, amit a legjobb messze elkerülni.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a föld délután öt óra körül rengett meg, amikor sokan úton voltak hazafelé és az iskolákban már nem volt tanítás. A romeltakarítás viszont közel egy hónappal a katasztrófa után még mindig nem indult meg, így nem tudni, hány halott fekszik a mindenfelé tornyosuló kőtörmelék alatt.

Az igazán jól megépített házakban repedések sem keletkeztek. Ilyen például a College St Croix egyik épülete. "Szó sincs arról, hogy az épen maradt iskolaépületben indítsuk újra a tanítást. A gyerekek be sem tennék a lábukat, és a szülők tiltakoznának. Tábori sátrakra van szükség, minél hamarabb, mert legkésőbb márciusban folytatni kell a munkát, különben elvész az egész tanév" - mondta a protestáns lelkész az MTI-nek. Delicat szolgálati lakása - egy csinos villa - sértetlen maradt, ő mégis az udvarban alszik minden éjjel. "A lehető legrövidebb ideig vagyok bent. Ha szükségem van valamire, például egy dossziéra, akkor bevágtatok, lekapom a polcról és fejvesztve rohanok kifelé" - mondta az iskolaigazgató.

A pusztulás mellett az erőteljes katonai jelenlét a leginkább feltűnő Leogane-ban, ahol a katasztrófa előtt nagyjából 130 ezren éltek. A várost és környékét most kanadai csapatok ellenőrzik, a tengeren amerikai hadihajók cirkálnak. A karibi térségre általában jellemző pezsgéshez képest a vidék szinte csendes, a dermedt bénultságból éppen csak ébredezik, ezért aztán alig érthető, hogy miért szállták meg fegyveresek.

A hadihajók a port-au-prince-i kikötő forgalmát irányítják, a szárazföldi csapatok pedig az úton-útfélen kialakult hajléktalantáborok ellátását segítik, ügyelnek a közbiztonságra és előkészítik a válságövezetben felállítani tervezett ENSZ-óriástáborok építését - hangzik a magyarázat. Az MTI-nek nyilatkozó helyiek beszámolói alapján viszont egy további elem is felmerül. Sokan úgy látják, Haitinek nincsen jövője, el kell hagyni az országot, ezért aztán elképzelhető, hogy a katonák feladatai közé tartozik egy esetleges - és talán éppen az amerikai kontinens északi részét megcélzó - menekülthullám lecsendesítése.

Aki tudott, már elvándorolt Leogane-ból - mondta Kerwin Delicat, akinek felesége és kétéves kislánya a földrengés után a Dominikai Köztársaságon keresztül Miamiba utazott. A tiszteletes maradt, mint ahogy a többi pap is, holott az egyházi kapcsolatrendszerüket mozgósítva kijuthattak volna az országból. "Mi nem mehetünk el, mert itt van a közösség, amelyért felelősek vagyunk, és nekik nagyon sokat számít, hogy velük vagyunk" - mondta a leogane-i iskolaigazgató.