A válság Oszkó szerint a szabályozási korlátok és önfegyelmező hajlam nélküli hitelezés és eladósodás következménye, egyfajta előremenekülő gazdasági modellé, amelyben vállalkozók, háztartások és akár országok is a jövőbeni növekedés reményére vettek fel hitelt, s ebből a hitelből igyekeztek aztán finanszírozni azt a növekedést, amely elengedhetetlen feltétele volt az ugyancsak növekvő hitelek későbbi törlesztésének.

"Ahogy a nemzetközi szabályozási vitáknak azonnal kereszttüzébe kerültek az egyes vállalkozások, különösen a bankszektor által alkalmazott profitalapú javadalmazási rendszerek, s a politikacsinálók sürgős késztetést éreztek a rövid távú nyereségérdekeltségi rendszerek korlátozására, úgy lenne szükséges hasonló gyorsasággal új értékelési, minősítési rendszert találnunk az egyes kormányok gazdaságpolitikájának megítéléséhez" - írta a pénzügyminiszter.

Oszkó Péter pénzügyminiszter

Szerinte ugyanis amíg egy kormányzati gazdaságpolitika értékét és értékelését elsősorban az adott évi növekedés és bizonyos mértékben ugyancsak az adott évi költségvetési egyenleg számszerű adata határozza meg, addig kevéssé várható el, hogy a gazdaságpolitikai intézkedések kisebb arányban szolgálják a látszat- vagy fenntarthatatlan növekedést, illetve a költségvetési egyenleg javítása érdekében kevesebb egyszeri és több tartós, strukturális intézkedés kapjon helyet.

Ezzel szemben azt javasolja, hogy néhány éves választási ciklusokra időzített kormányprogramok értékelésében is nagyobb, sőt egyre inkább meghatározó szerepet kapjanak a fenntarthatóság szempontjai és a nyilvános vitákban nem csak az aktuális növekedés és költségvetési hiány, sokkal inkább a gazdaság potenciális növekedése és a költségvetés ciklikusan kiigazított, strukturális egyenlege.

Így "talán visszaszoríthatók lennének a jelenlegihez hasonló válsághoz vezető kormányzati döntések, véli Oszkó Péter, elismerve azonban azt is, hogy ehhez előfeltétel az átgondolt és értékelhető politikai, illetve kormányprogramok megléte és az azok értékelésére fogékony szakmai közönség, illetve választói közösségek.

A pénzügyminiszter kiemelte: a válságban nem azok a nyugatias gazdaságok szerepeltek jól, köztük Magyarország is, amelyek irányítását és működését a néhány éves választási ciklusokban érdekelt politika és a rövid távú nyereségérdekeltségi rendszereket alkalmazó vállalkozások döntései határozták meg.

Meg kell szabadulni szerinte a hitelből finanszírozott rövid távú gazdaságélénkítési modelltől, amelyet a világ számos országa még mindig a válságkezelés elemi eszközének tekint - még ha ez egyre többeket sodor is hosszabb távon kilátástalan helyzetbe.

Oszkó bár elismeri, hogy a gazdasági kényszer is csak ezt az utat hagyta meg Magyarországnak, úgy látja, kormánya politikája a tartós felzárkózást helyezte előtérbe az azonnali látványos, azonban már hónapokkal később eltűnő, felszívódó hatású látszatintézkedésekkel szemben. "Bármennyire népszerűtlen is, nyilvánvalóan egyszerre szolgálja ugyanis a tartós költségvetési egyensúlyt és a foglalkoztatási viszonyok javulását a nyugdíjkorhatár emelése, a családtámogatási rendszer átalakítása és a támogatott időszak lerövidítése, de akár az adórendszer bevételsemleges és ennek érdekében a vagyonadóztatást is tartalmazó átalakítása is, illetve az, hogy a támogatási rendszer nem a vállalkozások változatlan formájú, feltétel nélküli finanszírozását, hanem egy hosszabb távon is életképes versenyszféra és kkv-szektor kialakítását célozza" - írta Oszkó Péter.