Az összehasonlítás kézenfekvő, persze a különbségek is nagyok. A haiti földrengés halálos áldozatait százezrekben, a chileiét százakban mérik, noha a földrengés ereje, és az elszabaduló energia nagysága is nagyságrendekkel nagyobb volt a latin-amerikai országban.

Az AP hírügynökség által megszólaltatott szakértők az epicentrum szerencsésebb elhelyezkedésével kezdik az elemzést, a chilei rengés a tenger alól indult és viszonylag szilárd geológiai szerkezeteket érintett, a sűrűn lakott területek távolabb voltak, Haitin ezzel szemben a hárommilliós főváros közelében, a sziget mélyén, laza kőzet-környezetben volt a rengés fészke. Azonban innentől kezdve már nem a természeti erők és a helyszín eltérései adják a különbségeket.

Haiti semmiképp sem volt felkészülve arra, ami történt, Chile pedig nagyon is. Igaz, ilyen erős rengés ott sem volt évtizedek óta, de az Andokban és az Andok lábainál, ennek a törésvonalnak a közvetlen szomszédságában szinte nincs olyan felnőtt, akinek ne lenne személyes tapasztalata, milyen egy földrengés. Kisebb tehát a pánik, és a lakosság részéről is racionálisabbak a reakciók, itt például sokan tudják, hogyan kell viselkedni, ha az épület összedőléssel fenyeget, hogyan kell menedéket keresni például az ajtókeretekben, miközben nem szabad a szétrobbanó ablakok közelébe menni.

Haitin az épületek összedőltek, Chilében az épületek összedőléssel fenyegettek, de végülis nagyrészt nem dőltek össze, még ha súlyosan károsodtak is. Haitin mindenki úgy és abból rakott házat magának, ahogy akart és tudott, egy piacvezető építész a szigeten mindössze három olyan épületről tudott, amelyet eleve rengésbiztosra terveztek, Chilében ez kötelező, ott ugyanis van hatósági felügyelet és engedélyeztetés, Haitin meg nincs. Ezért volt az, hogy a rémült karibiak házaiban egyszerűen elporladtak a cementfalak és oszlopok, a chilei épületek nagy része viszont együtt lengett a rengéssel, de a szerkezetük épen maradt. Itt is sérültek a házak, de nem lapultak össze, mint a palacsinta, ahogy a szakértők egyike használja ezt a kissé durva, de érzékletes hasonlatot.

Aztán: Haiti lakói, de a nemzetközi segélyszervezetek még ma, másfél hónappal a katasztrófa után is kénytelenek hiányolni a sziget hatóságainak tevékeny közreműködését a károk elhárításában, a lakosság élelmezésében, ne adj Isten már az újjáépítés előkészítésében. Chilében az ország maga gyorsan reagált. Jellemző, hogy míg a haiti elnök jó ideig elő sem került, a chilei államfő és hivatala egy-két órával a rengés után már szinte folyamatosan adta ki a helyzetjelentéseket, ez gyanúim szerint elsősorban nem azt jelenti, hogy az államfő vette kézbe az irányítást, inkább volt fontos gesztusként a jelenléte a médiában.

Haitiról szinte azonnal kétségbeesett segélykiáltásokat sugároztak az  adók, a chilei külügyminiszter viszont azt mondja a segélyszervezeteknek és a segítséget felajánló országoknak, várjanak még, amíg átláthatóvá válik a helyzet és felmérik a károkat, a tennivalókat. A közvetlen mentést láthatóan maguk a chilei hatóságok felkészülten képesek levezényelni.

Haitin hetes, Chilében 8,8-as erősségű volt a rengés, De ahogy a szakértő lakonikusan fogalmaz, egy földrengés maga nem öl, nem pusztít, csak akkor, ha van, amit elpusztíthat.