A globális likviditásbőség nyomán a nemzetközi gazdasági folyamatok kedvező irányba indultak el. Egyrészt a pénzpiaci válság során legyengült pénzügyi szektor tőkésítettsége és likviditása stabillá vált, másrészt a kormányzatok fogyasztást ösztönző stratégiája (például roncsprémium program) is beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.

A lakossági fogyasztás tartós fellendülése ugyanakkor még várat magára. Amit most láthatunk globálisan, az a vállalati szektor pozitív jövőképére épülő törékeny kártyavár. A legjobb példát erre az amerikai gazdaság 2009-es negyedik negyedévi teljesítménye szolgáltatta, amikor az Egyesült Államok gazdasága 5,6%-kal bővült éves szinten, ami bő hat éves rekordnak számít. Mindeközben ugyanebben a negyedévben a mezőgazdaságon kívül foglalkoztatottak száma az USA-ban átlagosan 90 ezer fővel csökkent havi szinten.

Hogy lehetséges, hogy a növekvő munkanélküliek száma mellett hat éves ütemben fejlődik a világ legnagyobb gazdasága? A vállalatok a gazdasági kilábalásra, ebből következőleg a fogyasztás felfutására spekulálva elkezdték feltölteni a készleteiket, ami óriási megrendelés-állományt eredményezett. Azaz fenntartható növekedésről egyáltalán nem, viszont egy ciklikus fellendülésről mindenképpen beszélhetünk az USA esetében. Ezt a ciklikus növekedési teóriát támasztja alá, hogy az elmúlt időszakban a Fed többször is kihangsúlyozta, hogy a gazdaság kilábalása nem önfenntartó. Emiatt csak akkor jöhet majd szóba az alapkamat megemelése, amikor a munkaerőpiacon is látszanak már a tartós kilábalás (azaz a nettó új munkahelyek létrejöttének) jelei. Az Egyesült Államok gazdasága idén átlagosan 2,8%-kal bővülhet a negyedéveket tekintve.

Nem beszélhetünk viszont egyszeri, kiugróan jó teljesítményről Kína esetében, ahol a gazdaság a tavalyi negyedik negyedévben már 10,7%-on ”pörgött”. Sőt a központi kormányzat már inkább hűteni kezdte a gazdaságot. A világ jelenleg harmadik legnagyobb gazdasága így is 9,6%-kal nőhet idén, mivel a kínai export mellett a belső fogyasztás is egyre nagyobb szerepet kap a kínai növekedési modellben. Az eurózóna ezzel szemben visszafogott módon, 0,7-1,4% körüli mértékben nőhet az idei négy negyedév során. Azaz leszögezhető, hogy azok az országok, régiók, ahol a fiskális politika megengedhette a gazdaság intenzív támogatását, ott a recesszióból sikerült gyorsan kilépni. Ezzel szemben az eurózónát és Európát általában a növekvő államadósság miatti megszorító politika jellemezte az elmúlt időszakban és várhatóan ez fenn is marad.

Magyarország

Magyarországon a gazdaság növekedése várhatóan az idei második félévben indulhat ismét el, míg az első félév a recesszió mértékének lassú csökkenése jegyében telhet. A válság mélypontján 7,5%-kal visszaeső gazdaság alulteljesítését a belső kereslet gyengesége, illetve a 2006-ban indult államháztartás rendbe tételét célzó intézkedések okozták. Előbbit a magyarországi deviza alapú hitelezés befagyása, illetve a munkaerőpiaci bizonytalanságok generálták. Utóbbi esetében pedig azt kell látni, hogy a GDP 5%-ának megfelelő kiigazítást hajtott végre a kormányzat. A nemzetközi előrejelzések szerint a gazdaság 2010-ben stagnálás körüli teljesítményt mutathat fel összességében. A gyengélkedő lakossági fogyasztás hatásait az export és az ipar teljesítménye kompenzálhatja egyértelműen. Az export esetében kedvező jel hazánk számára, hogy a magyar kivitel fő felvevőpiacának számító német gazdaság az eurózóna átlagánál valamivel gyorsabb ütemben (+1,6%) nőhet idén, ami fokozódó keresletet jelent a magyar exportcikkek számára.

Alapkamat

A március 29-i kamatdöntéssel az Equilor véleménye szerint még nem fullad ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) mozgástere, hogy tovább vágja a kéthetes repo kamatlábat. Bár az elemzői várakozások a megszokotthoz képest nagyobb szórást mutatnak, a piacon megint felbukkantak a radikális várakozások. Az Equilor úgy látja, hogy az MNB óvatos marad, és összességében nem mer 50 bázispontnál nagyobb vágást végrehajtani az év hátralévő részében, vagyis 5,25%-on, esetleg 5,00%-on látjuk a ciklus alját 2010-ben. Az persze nyitott kérdés, hogy ezt milyen ütemben hajtja végre a monetáris tanács. Az Equilor alapvetően két lehetséges forgatókönyvvel számol: 

Az egyedüli bizonytalanságot a negyedév során az áprilisi választások jelenthetik, de mivel nyár végéig nincs esély arra, hogy meg lehessen fogalmazni a várakozásokat a felálló kormány programjának hatásáról, elképzelhető, hogy a kiváró pozíció mellett érvelők kapnak hátszelet a monetáris tanácsban. Vagyis ez esetben a negyedév alatt végig szünetelhet a kamatcsökkentés, és majd a nyártól kezdődően, főleg az ősszel folytatódna 25 bázispontos lépésekben.

Pozitív forgatókönyv esetén a jegybank még kihasználhatja az utolsó leheletnyi időt a választások előtt, és mielőtt az eredmények átmenetileg felkavarnák az állóvizet, még áprilisban is vághat 25 bázispontot, majd a kivárást inkább a nyárra halasztja.

A jegybanknak - amely bár korábbi jegyzőkönyveiben rendre óvatosan fogalmazott, és az enyhítési ciklus végéről beszélt - a kockázati szintek mostani alakulása azt jelzi, hogy nincs komolyabb oka az aggodalomra. A piac 50 bázispontos vágást áraz, ami jól látszik az állampapírpiaci hozamgörbe rövid végén (5.15% körül mozognak a DKJ referencia hozamok március végén), de az inflációs várakozásokat jobban követő 10 éves papír hozama is 7% alá (26 havi mélybe) került március végén. Ráadásul a magyar szuverén adósságkockázatra köthető csereügyelet (CDS) ára is jelentősen süllyed, 180 bázispont körül mozog hetek óta, ami a hazai kockázati szintek pozitív alakulását jelzi.