Én most mégis a trenddel szemben, számos kritikával illetem az új jogszabályokat.

Az egész azzal kezdődött, hogy az index.hu-ra felkerültek a hitelplafon jogszabály százalékos számadatai. Az index.hu szokása szerint lehetőségem volt a nép ítéletét is látnom. Az on-line újság szavazásra bocsátotta, ki ért egyet a hitelplafon törvénnyel. Én gyorsan a „nem”-re kattintottam. Meglepetésemre csak a válaszadók egynegyede szerint helytelen az új rendelkezés, háromnegyedük szerint jó döntés volt a törvényben szereplő minimális önerő-százalékokat megszabni.

A jogszabályok már csak korlátozott károkat okoznak

Érdemes ennél mélyebben is foglalkozni a témával. Meggyőződésem, hogy jogszabályi oldalról 2010-ben a gépjármű-finanszírozást érintő törvény- és rendelet-áradat fogja a legnagyobb hatást gyakorolni az autószektorra. Ezek a jogszabályok zárják le a XXI. század első évtizedét, azt a tíz évet, amikor az autókereskedelem jövedelmei dominánsan a finanszírozási jutalékokból, illetve az egymással eszement módon versengő bankok finanszírozási kihelyezéseket motiváló csomagjaiból (jutalékelőleg, tervteljesítési bónusz, beépített fix jutalék, stb.) keletkeztek. Ez a helyzet egész Európában egyedülálló volt. Még nem tudjuk, hogy a finanszírozási jutalék helyébe milyen jövedelmek léphetnek, de a helyzet mindenképpen megérett a változásra.

Az új jogszabályi környezet megfelelő intézkedéscsomag arra, hogy az autókereskedők finanszírozási jövedelmeit elapassza, anélkül, hogy lehetőséget adna az így kieső jövedelmek pótlására és ezzel villámgyorsan padlóra küldjön egy teljes ágazatot. A jogszabály-áradat azonban már ezt a romboló misszióját sem tudja beteljesíteni. Ugyanis késett másfél évet.

A 2008-ig nyakló nélkül eladósodó, saját anyagi lehetőségeit figyelmen kívül hagyó lakosság megijedt. Ma nem az a gond, hogy az emberek felelőtlenül vennének fel hiteleket, hanem az, hogy az sem mer kölcsönből vásárolni (különösen nem gépkocsit), aki ezt egyébként megtehetné. A vásárlók tavaly elfordultak a kölcsönre történő autóbeszerzéstől, így a márkakereskedői finanszírozási bevételek már 2009-ben a válság előtti szint 10-15%-ára estek. Ezen katasztrofális visszaesést követően akkor is „elviselhető” az új jogszabályok további anyagi csapása, ha annak következtében az autóértékesítők a finanszírozásból még megmaradt bevételek nagy részét elvesztik.

Félreértés ne essék! Én sem gondolom, hogy a 12-15% finanszírozási jutalék egészséges. Nem véletlenül jellemzi Nyugat-Európát 4-5%-os jutalékszint. Hiszem, hogy az autóértékesítőknek elsősorban a kereskedelmi árrésekből kellene megélniük és a hitelközvetítés jövedelme csak kiegészítő bevétel lehet. A gondom az, hogy az új jogszabályok a hitelezés útjába adminisztratív akadályokat görgetnek, amikor az ágazatnak bátorításra lenne szüksége (hiszen a kutya sem mer kölcsönt felvenni), míg a felelőtlen hitelezés időszakában mindenki széttárta a kezét, hogy a szabályozás nem állami feladat. Pedig az újautó értékesítés nem lesz képes kilépni a havi 3-5 ezer darabos havi értékesítési tartományból, amíg a finanszírozás nem indul újra. Összesen ennyi céges és készpénzes vevő van, ez meg is marad, de több nem lesz, növekedést csak a hitellel történő értékesítés újraindulása hozhat.

A hosszabb bevezető ellenére a továbbiakban nem azt a kérdést szeretném körüljárni, hogy miért kell tovább sanyargatni egy padlón lévő nemzetgazdasági ágazatot. A jogszabályi háttér többé-kevésbé végleges, ezért alkalmas a következmények értékelésére. Cikksorozatomban a jogszabályok várható negatív következményeit próbálom áttekinteni, mindeközben nem vitatva, a hitelezés állami szabályozásának szükségességét, illetve azt, hogy a rendelkezések összességében elősegítik a tisztességes hitelezést. Meg kell jegyeznem, hogy cikksorozatom tartalmazhat tévedéseket. Ennek több oka is. Egyrészt nem vagyok jogász. Másrészt a rendelkezések újak, hiányoznak végrehajtási rendeletek, hiányoznak a precedens értékű jogértelmezések. Az eltérő jogszabály értelmezésre már most is tudok gyakorlati példát mondani. A finanszírozók eltérő módon értékelik, milyen jogcímen, milyen formában fizethető ki a hitelközvetítői jutalék teljes összege a kereskedő részére. Becsléseim szerint még legalább egy év szükséges, mire a jogszabályokat mindenki többé-kevésbé egységesen fogja értelmezni és a gyakorlatban alkalmazni.

Jogszabály dömping

Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül, illetve a jogszabályok között csapongva összefoglaljam fenntartásaimat.

Az elmúlt hetekben, hónapokban a bankok elkészítették a jogszabályi változásokkal kapcsolatos, saját -egyébként nívós - összefoglalójukat. Ezért a rendelkezés-özön legfontosabb változásaira nem is térnék ki, azokat a finanszírozók kitűnően leírták.

Csak emlékeztetőül a gépjármű-finanszírozást és a kapcsolódó közvetítői tevékenységet módosító jogszabályok listája:

• Magatartási Kódex
• PSZÁF SREP szabályozás
• Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2009. évi CL. törvény (a Hpt. egyes rendelkezéseinek módosításai)
• A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény
• 361/2009.(XII. 30.) Kormányrendelet a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatról.1

Vajon gondolt-e a következőkre a jogszabály alkotója?

1.)A jogszabályok az autókereskedelmi iparág kihagyásával, a szereplők feje felett születtek

A hitelezést, illetve azon belül a gépjármű-finanszírozást érintő jogszabályi változások óriási jelentőséggel bírnak. Magyarország 2008. IV. negyedévében nem véletlenül vált az amerikai jelzálogpiaci-válság hatására az egész világon végigsöprő pénzügyi válság egyik első és legsúlyosabban érintett áldozatává. Hazánkat a felelőtlen költségvetés és a lakosság, illetve a vállalati szféra devizában történő eladósodása tette sebezhetővé. A kormányzat vitathatatlanul sikeresen stabilizálta a költségvetés pozícióit és érthető, hogy csökkenteni kívánja a lakossági hitelezés kockázatait is. Csak egyetérteni lehet azon kormányzati szándékokkal, amelyek célja az ország hosszú távú pénzügyi stabilitásának megteremtése. Ugyanakkor Magyarország szerencsére túljutott a pénzügyi válságon, nem a napi túléléséért küzd. Így semmi nem indokolja azt a sietséget, hogy az új finanszírozási szabályok az érintettek feje felett, azok kihagyásával szülessenek meg.

Az új rendelkezéseket olvasva az a sejtésem, hogy a jogszabályok csak a bankokkal illetve az azokat képviselő szervezetekkel egyeztetve készültek el. A gépjármű-finanszírozási piac azonban többszereplős, annak az importőrök és a kereskedők ugyanúgy részesei, mint a bankok.

Az új törvények a biztonságos hitelezés keretrendszerét kívánják megteremteni. Ezt meg lehet úgyis tenni, hogy kiirtják a gépkocsi-finanszírozást és ezzel még inkább ellehetetlenítik a válság által leginkább sújtott szektort, a gépjármű kereskedelmet, veszélyeztetve a társadalom mobilitásának egyik legfontosabb eszközét, az autózást. És meg lehetett volna úgyis tenni, hogy egyensúlyt próbálnak teremteni a biztonságos hitelezés és a józan feltételekkel történő hitelezés-ösztönzés között. Mindezt úgy, hogy kikérik az ágazat szereplőinek, vagy az azok képviseletét ellátó szervezeteknek, pl. az Autós Nagykoalíciónak, az MGE-nek, a GÉMOSZ-nak a véleményét. Ezek a szabályok azonban az érintettek feje felett, a szakma szempontjait figyelmen kívül hagyva születtek meg. Úgy, hogy közben semmilyen tényező nem sietette a jogszabályalkotást. A pénzügyi válságból már kimászott az ország, a felelőtlen hitelezés kiújulásának pedig a leghalványabb jelét sem látni. Pontosan a gépjármű- finanszírozás tetszhalotti állapota jelent gondot, emiatt nem tud elindulni a gépkocsi eladás sem.

2.)A PSZÁF új szerepe

Sokszor hallhattuk, olvashattuk, hogy a PSZÁF-et meg kell erősíteni. Ez a gépjármű-finanszírozásban könnyű feladat, hiszen a válság kirobbanásáig a PSZÁF ezen a területen az égvilágon semmit nem tett. Sokan emelték fel a hangjukat, kritizálva például a nulla önerős és egyidejűleg akár 10 éves futamidejű konstrukciókat, próbálták felhívni a figyelmet pl. a jen alapú finanszírozás kockázataira. A PSZÁF ezekben az esetekben úgy nyilatkozott, hogy ezek a kondíciók a hitelnyújtó és adós kompetenciájába tartoznak, ezekre a PSZÁF-nek nincsen ráhatása.

A két évvel ezelőtti gondolkodásmódhoz képest nagyot fordult a világ. Úgy tűnik, hogy a PSZÁF illetve a kapcsolódó Kormányrendelet révén a kormányzat olyan területeket is ellenőrizni kíván, ami nem tartozik a kompetenciájába. Például egyértelműen ilyen rendelkezésnek tartom a lakossági hitelezésnél a minimális önrészesedések devizanemenként és finanszírozási konstrukcióként történő előírását, vagy még inkább a kifizetett finanszírozási jutalékokat korlátozó szabályozást. A PSZÁF-nek, mint a banki működést ellenőrző központi szervezetnek feladata az, hogy biztosítsa a gépjármű-finanszírozás biztonságát, a gépjármű-finanszírozást nyújtó pénzügyi vállalkozások tisztességes és megbízható, vagyis prudens működését. Véleményem szerint a PSZÁF-nek ezen missziója ellátásához kizárólag két eszköze van: a tőke illetve a tőke-megfelelőségi követelmények változtatása, illetve a kockázatos ügyletek folyamatos monitorozása és azokhoz reális céltartalék-képzési követelmények előírása. Pont ezek miatt 2009. elején maximálisan üdvözöltem az alacsonyabb önerővel induló gépjármű finanszírozási termékeket kötelező céltartalék-képzés előírásával „büntető” előírásokat és csak kicsit sajnálkoztam azon, hogy miért nem a valós kockázattal arányos, tehát reális céltartalék-képzést írt elő a Felügyelet. A PSZÁF iránymutatáson túl, a lakossági hitelezés feltételeinek Kormányrendeletben történő taxatív szigorítását már a piac szabad működését korlátozó megszorításnak tekintem.

3.)Magatartási Kódex védi a hitelfelvevőt, közben korlátozhatja a bankok versenyét

Szerintem hosszú távon senkinek sem használ a Magatartási Kódex, vagy köznapi néven etikai kódex azon rendelkezése, amely a banki költségek változtatását sokkal szigorúbb keretek közé próbálja terelni. Ez a kötöttség meggyőződésem szerint hosszú távon csökkenti a bankok közötti versenyt és erősíti a bankok „kartellszerű” működését. A Magatartási Kódexhez csatlakozó bankok több oldalon részletezett feltételrendszerben vállalják, hogy költségeiket csak a kódexben rögzítettekkel összhangban változtatják meg. A kódex azonban a szigorú szabályok ellenére – érthető módon - biztosítja a költségek növelésének lehetőségét, pl. az inflációval arányosan. Az etikai kódex feltételrendszerre időben jókor jött a bankoknak, ugyanis a válság okozta sokk többletköltségeit már korábban áthárították az ügyfeleikre. Tehát nem különösebb probléma számukra, ha most további költségek áthárítására nincsen módjuk. Másrészt a józan észt követve, ha jobban mennek a dolgok, melyik bank fogja önként, külső hatások nélkül árazását csökkenteni, ha sejti, hogy a rosszabb időkben nem fog tudni szigorítani a feltételein. Persze nem állítom, hogy a bankok így fognak viselkedni, és csökkenni fog a bankok közötti verseny, azt azonban állítom, hogy a Magatartási Kódex ezen rendelkezése visszafoghatja a bankok közötti versenyt és ez egyaránt rossz a lakosságnak és a vállalkozásoknak.

4.)Káros-e az euróban történő eladósodás?

Magyarország egyik problémája a lakosság devizában történő eladósodása. A törvények a devizában történő eladósodás ellen is határozottan fellépnek.

A legtöbb gazdasági elemző azt állítja, hogy Magyarország lehet Észtország után a következő, amelyik az Euró Övezethez csatlakozik, a várakozások szerint már 2014-ben. Ehhez Magyarországnak 2011-ben be kell lépni a valutaunió előszobájába, az un. EMRII-es rendszerbe. Ez a mindennapok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a csatlakozást követően a forint árfolyamát praktikusan az euróhoz kötik. Kérdezem: amennyiben elfogadjuk, hogy Magyarország belép az EMRII-be, akár már 2011-ben, akkor miért szigorúbbak az önrész-előírások az euró-kölcsönökre, mint a forinthitelek esetén? Ne feledjük, jellemzően nem egy-két éves finanszírozásokról van szó, hanem hosszabb, akár 8 éves konstrukciókról.

Az EMRII-be történő belépést követően a rögzített árfolyam miatt az euró hiteleknek sem lesz árfolyamkockázata. Tudom, az EMRII belépés várható dátumáról a most felálló új kormány még nem nyilatkozott. A jogszabályt pedig lehet akkor is módosítani, ha ténylegesen rögzítetté vált az árfolyam. Azonban félek, hogy az EMRII-be történő belépést követően ezen a területen a jogszabályok harmonizációja nem fog megtörténni.

Cikkünket második résszel folytatjuk.

Pintér Tibor
DLM Consulting Kft.

www.autoszektor.hu