Interjúalanyunk egy 20 éve ezen a területen dolgozó, a szakma minden csínját-bínját ismerő ember, aki szívesen válaszolt kérdéseinkre, de névtelensége megtartását kérte. Ennek eleget is teszünk.

Ki hozza meg egy pénzintézeten belül azt a döntést, hogy egy adott finanszírozási szerződést vagy pénzügyi partnerséget felmondanak?

Ez általában nem egyszemélyes döntés, a fontosabb, vagy meghatározott összeget meghaladó kötelezettségek kezelésérő a döntést mindig egy több személyes bizottság hozza meg. Természetesen függ az összeghatártól is, minél nagyobb összegekről beszélünk, annál magasabban szinten születik meg egy ilyen döntés, de függ a szervezet méretétől is. Jellemzően kisebb szervezeteknél a határozat alacsonyabb szinten is megszülethet.

Érzékelhető nagyobb szigor az autókereskedők felé?

A jelenlegi válságos helyzetben sem érzékelhető. Az viszont igaz, hogy minden iparágnak a speciális körülményeit, környezetét figyelembe kell venni a döntéseknél. Most, hogy sorra dőlnek be az autókereskedők, természetes, hogy jobban figyeli az élő ügyleteit egy pénzintézet.

Jobban félnek mostanában a bankok? Azaz, ha kifut egy szerződés, keretszerződés szívesen kötnek új megállapodást?

Nem félnek jobban, mint máskor. Minden pénzintézetnek érdeke, hogy kihelyezzen pénzt. Ha jól fizető a partner, akkor nincs akadálya újabb szerződésnek. A kollégák rendszeres negyedéves, féléves, éves értékelést, helyszíni szemlét tartanak. Ha a pénzintézet úgy érzi, hogy kockázatosabb a helyzet, új megállapodásnál pótfedezetet kérhet, fokozatos kivonulás mellett dönthet, de csökkentheti az addigi keretet is. Egyébként itt sem érezhető nagyobb szigort az autókereskedők kapcsán.

A válságra való tekintettel keményebb feltételekkel kötnek új szerződést a finanszírozók?

Nem tudok róla, nem tapasztaltam ilyet. Erre a kihelyezéssel foglalkozó pénzintézeti értékesítők, vagy a javaslataikat elbíráló döntéshozó testületek tagjai tudnának pontosan válaszolni.

Mi a bankok kedvenc fedezete?

Semmi sem elég jó…!  Észnél kell lenni, még az óvadéki betét sem elég jó fedezet olykor, mert például arra is ráteheti a kezét az APEH, vagy bíróság, ha nem legális a forrása.

Mi a folyamata egy szerződés felmondásának? Illetve mi következik utána?

Folyamatos pénzügyi kapcsolatról beszélünk, azaz számos kötelezően beadott adatot lehet elemezni. Ezekből látszik, hogy adott cég fejlődik, vagy éppen hanyatlik. Ha egy vállalat életképtelenné vált, akkor születik olyan döntést, ami az együttműködés végét jelenti, jelentheti. Köztes megoldás lehet, ha a pénzintézet csökkenti a kintlévőségét.

Ha a felmondás az egyetlen lehetőség, akkor a valós tényeket bemutató un. előterjesztés készül, amit többen is elemeznek, majd megszületik a döntés. Ezt megelőzően vagy éppen ez után – ez pénzintézetenként eltér – kezdődnek az egyeztetések a partnerrel.

Úgy gondolom, a bankoknak érdeke a megegyezés…

Igen, minden pénzintézet erre törekszik, hiszen hosszabb távon így térül meg a befektetése. A biztosítéki ingatlanok kényszerértékesítése sem megoldás. A törvényi szabályozás és a piaci kereslet miatt ma vidéki lakó ingatlanok esetében a kihelyezéskor szakértő által megállapított fedezeti érték 70%-án lehet hozzájutni adott ingatlanhoz, a fővárosban ez 80-90% körül van. Ipari, kereskedelmi ingatlan esetében még rosszabb a helyzet, 50-60%-on lehet értékesíteni. Ez azonban csak egy elméleti opció a jó helyen lévő, megfelelő állapotú, jogtiszta ingatlanokra, mert a gyakorlatban minimálisra csökkent a kereslet, különösen azokra az ingatlanokra, amikre az előbbiek nem illenek.

Ha a fedezetek ennyire értékesíthetetlenek, akkor nem kellene a reorganizációt, a cégek életben tartását előtérbe tolni?

A gyakorlatban az szokott lenni a probléma, hogy mire a tulajdonosok maguk között megállapodnak, hogy milyen legyen az új működési modell, a költségek csökkentésére határozott lépéseket tesznek, addigra már késő. A cég gyakorlatilag nem menthető meg. Azért mert nem csak a pénzintézetek felé taroznak, hanem jelentős lejárt szállítói tartozást, ide értve az adókat is, halmoznak fel. Azt követően már valamely szállító türelme elfogy és elkezdődik a felszámolási eljárás.

Ezek szerint ma kevés az olyan vállalkozó, aki házon belül rendet rak, majd bemutatja a bankjának, hogy milyen üzleti terve van a válság kezelésére, mondjuk az elkövetkező három évre?

Ez még várat magára. Nincs előre gondolkodás, a pillanatnyi helyzetet igyekeznek megoldani. Azt látom, hogy inkább újabb eladósodásba verik magukat a cégek, a vezetők, mintsem átszerveznék a cégüket.

Persze az átszervezés is kemény dió, hiszen több hitelező is lehet…

Ahogy a piacon verseny van, a hitelezésben verseny van, úgy a követeléskezelésben is verseny van. Ha én elfogadok egy átszervezési tervet, az még nem biztos, hogy a másik hitelezőnek is megfelel. Innentől kezdve pedig kezelhetetlen helyzetek alakulnak ki. Ezért sokszor az ettől való félelem az, ami a reorganizációs terv elutasításához vezet. Inkább a cég beborításáról dönt a tulajdonos és a cég vezetése, a hitelezők pedig kísérletet tesznek arra, hogy ami kivehető gyorsan azt megszerezzék.

Van a bankoknál olyat profi, bevethető csapat, akik a probléma, a csőd bekövetkezése előtt szakmai segítséget tudnak nyújtani a vállalkozónak?

6-8 éve jelentek ezek meg, bankonként eltérő számban és hatékonysággal. Ezek azonban inkább általános, nem szektor specifikus ismeretekkel rendelkeznek. Egyébként a szektor specifikus  besorolások nem jellemzőek, inkább a kis-, közepes-, nagyvállalatok megosztást használják. Külön kezelik a pénzintézetek az építőipari cégek projekt finanszírozását, hiszen ott a megvalósuló beruházásból várható megtérülés.

Akkor tehát nem a csőd az első pont, ahol beavatkozik a bank. Ezt jó hallani!

Nem. A finanszírozási folyamat nem a nemfizetéssel kezdődik. A kihelyezett összegek felhasználása, a cégek működése jól nyomon követhető, ha negyedévente egyszer legalább „ránéznek” az ügyintézők a saját cégeikre. Ha látszik, hogy probléma van, vagy lesz, akkor behívják a cég vezetőjét, egyeztetnek. Persze kétféle ügyfél van: az egyik vissza akarja fizetni a hitelét, a másik már a felvétel pillanatában sem akarja. Az ilyenekkel persze hiába egyeztet az ember.

Kicsit elkalandoztunk. Térjünk vissza a korábban megkezdett felmondási folyamathoz. Mi történik a felmondás után?

A követelés lejárttá válik, megkezdődik a pénzek begyűjtése. A számlákon inkasszók jelennek meg, 30-40 nap elteltével az állam és az önkormányzatok is beállnak a sorba a pénzükért. Ez attól függ, hogy ki milyen gyorsan dolgozik. Önkormányzatok kicsit gyorsabbak, az APEH lassabb.

Amennyiben a pénzintézetnél a kötelezettség felmondásáról születik döntés, úgy a döntés meghatározza azt is, hogy milyen eljárás következzen. Felszámolási eljárás, vagy bírósági végrehajtás. A döntés kiterjed a fedezetekre, kezesekre egyaránt. Ilyenkor több vonalon is megindulhat a követelés érvényesítésére az eljárás.

Az ügyfelek együttműködőek ilyen esetben?

Ki így, ki úgy. Némelyek egészen dilettánsnak nézik a pénzintézetet. Persze a törvény is változik, egyre szigorúbb, legutóbb a felszámolási törvény változott. Korábban lehetőség volt arra, hogy aki ellen felszámolási eljárást kezdeményeztek az gyorsan székhelyet váltott és a cégbíróság kénytelen volt az ügyet áttenni más bíróság hatáskörébe, ezzel jelentős időt adva az adósnak. Most ez már nem lehetséges. Trükkök persze mindig vannak.

Ebben az egész folyamatban hol van helye a csődvédelemnek?

Az ügyfélnek van joga csődvédelmet kérni. Régebben, ha csődöt jelentett valaki, a hitelezők dönthették el, hogy adnak-e fizetési haladék. Most ez is változott, azaz mindenképpen moratórium, fizetési haladék van a csődeljárás bírósági bejelentését követően, a törvényben meghatározottak szerint.

A régi rendszer szerint a hitelezőknek egyhangúlag kellett elfogadni vagy elutasítani a csődöt?

Nem, elég volt a többségi szavazat.

Jól gondolom, hogy a csődvédelemnek egyáltalán nincs kultúrája Magyarországon?

Először, mikor a 90-es évek elején ezt a lehetőséget törvényileg szabályozták, akkor mindenki csődöt jelentett. Sok esetben egyezség nem jött létre, így automatikusan felszámolásba ment át az ügyfél. Egyezség megkötésénél sem volt egyszerű a helyzet, mert az egyezség a tartozások összegének és azok visszafizetésének ütemezéséről szól, amit sokan nem tudtak telesíteni. Manapság sem sokkal jobb a helyzet, mert az ügyfelek többsége nem él a lehetőséggel, ugyanis a csőd egyezséghez is pénz kell. Hiszen a reorganizáció is pénzbe kerül, ha pedig eladom az eszközeimet ennek finanszírozására, akkor megszűnhet a működésem.

Mutatnak a bankok nagyobb toleranciát abban az esetben, ha a partner cég kizárólag az árfolyam ingadozások miatt került nehéz helyzetbe?

Nem. A feltételek, az eljárás azonos, mint más esetben. A külföldi fizetőeszközben való eladósodottság veszélyeire mindig felhívják a cégek figyelmét, csakúgy, mint a lakossági finanszírozás esetében. Egyébként a behajtás kezdetekor a szerződésekben, illetve üzletszabályzatokban rögzített módon, konvertálják, konvertálhatják a devizatartozást forintra. Így meglepődnek az ügyfelek, hogy a forinterősödés nem csökkenti ettől kezdve a kötelezettségüket.

Milyen módszerekkel igyekeznek az ügyfelek megakadályozni a bankokat a követeléskezelésben?

Mindennel! Például a fizetési felszólításra ügyvédi válasz érkezik, amiben a pénzintézet a hibás, hogy folyósított, az ügyfél nem is akarta a hitelt. Na, innentől kezdve egészen odáig, hogy az összes jogi eszközt igénybe veszik: nem ennyi, nem annyi, nem így kellene, megtévesztettek, stb. Amit el lehet képzelni, mindent kitalálnak az ügyfelek.

Előfordul, hogy a bank átveszi és működteti a bajbajutott vállalkozást?

A kötelezettségek fedezetét, ami ebben az esetben általában ingatlan, a veszteség mérséklésére átveheti, átveszi a pénzintézet, amit majd lehetőségeihez képest három éven belül célszerű eladni. Üzemeltetni nem köteles, lehetősége azonban van rá. A gyakorlatban egy vállalkozást nem célszerű átvenni, működtetni, nincs meg a kapcsolati háttér, további hitelezői követeléseket is ki kellene egyenlíteni, stb.

Van olyan eset, amikor az ügyfél megtámadja a kényszerértékesítést, kifogásolva a befolyt összeget?

Hivatalosan mindent meg lehet támadni. A szerződések azonban világosan kikötik, hogy milyen áron kerülnek majd értékesítésre a fedezetek. Jellemzően szakértői árként szerepel a meghatározásban vagy fix árat rögzít a szerződés. Fix árat tartalmazó szerződés esetén egy fedezetet képező ingatlan csak a rögzített érték felett értékesíthető, alatta nem. Innentől kezdve nincs miről beszélni.

Milyen motivációs rendszerrel foglalkoztatják a követeléskezelésen dolgozó kollégákat?

A követelés kezeléssel foglalkozó kollegák megkapják a fix fizetésüket. Nincsen semmilyen jutalék rendszer, nem is lenne jó, azonnal megindulna a harc a zsírosabb ügyekért, nem lenne szerencsés. Megosztaná a csapatot.

Végezetül egy kérdés, ami akár jó tanács is lehet: érdemes együttműködni a bankokkal egy felszámolás esetén annak, aki a jövőben is szeretne hitelhez jutni?

Ha valaki bajba kerül egy pénzintézetnél, az októl függetlenül, azt az ügyfelet pénzintézet a jövőben már nem szívesen finanszírozza. A KHR-ben a magánszemély 5 évig van nyilvántartva, a cégek addig, amíg ki nem fizetik a tartozást. Valójában azonban mindig benne maradnak, nyoma marad a „késedelmes” teljesítésnek. Nehéz kérdés, pénzintézettő is függ. Van olyan is, hogy az ügyfél puhatolózik, hogy mi lenne, ha, esetleg csődöt jelentene, fizetési haladékot kérne, egy átszervezés erejéig és a pénzintézet ekkor azonnal megindítja a felszámolást. Egy próbát azonban mindig megér, érdemes puhatolózni. Amit biztosan nem szabad, az a nem célnak megfelelő hitelt felvenni, még szorult helyzetben sem. Mire gondolok? Előfordulhat, hogy a pénzintézet képviselői azt mondják, hogy ekkora összeget, ilyen célra nem, de ekkora összeget, olyan célra tudnak folyósítani. Jellemzően ígéretnek tűnő egyeztetés folyik arról, hogy a forgóeszköz hitelt egy év múlva átváltják beruházási hitelre, de nem biztos, hogy egy év múlva kiváltható lesz, illetve adható lesz beruházási hitel a korábban jó ügyfélnek, mert nem csak az ügyfél helyzete, de a piaci helyzet is változhat egy év alatt. A magasabb kamatlábbal folyósított forgóeszköz hitelt és járulékait nehéz kigazdálkodni, így a pénzügyi mutatók romolhatnak és máris nem „adható” a beruházási hitel. Ez igaz autókereskedőknél az egy éves lejáratú készletfinanszírozásokra is. A működéshez elengedhetetlenül szükséges tartós készletállományt, nem szabadna egy éves lejáratú finanszírozásból előteremteni, ehhez középtávú forrást illene hozzárendelni.  Sajnos ezt a bankok sem mindig látják be. Résen kell lenni!

Köszönjük az interjút!

Az interjút készítette:

Tipold István

www.autoszektor.hu