Reindl Ludovika néven Rimaszombaton született. Apja huszártisztként szolgált a szabadságharc során, majd vándorszínésznek állt, 1856-ban a színpadon vesztette életét. Színésznő felesége másodszor is férjhez ment, Lujzát ezután új férjével, egy díszletfestővel nevelte. Hétévesen még nem járt iskolába, viszont apróbb szerepekben már színpadra lépett. A vándortársulat saját gyermekének tekintette, ő volt a Cukorbaba, akit mindenki dajkált.

Gyönyörű, tiszta hangjára hamar felfigyeltek, tizennégy évesen már a budai Népszínházban játszott, majd Szabadkára szerződött. Itt "fedezte fel" a cseh származású, magyarul egyébként nem is beszélő Blaha János karmester, aki 1865-ben feleségül is vette pártfogoltját. Négy évvel később meghalt, s bár a színésznő később még kétszer ment férjhez, élete végéig viselte a nevét.

Blaháné 1866-tól Debrecenben játszott, itt lett országos hírű primadonnává, alig huszonegy évesen szerződtette Szigligeti Ede a Nemzeti Színházhoz. 1875-ben az újonnan felépült Népszínház tagja lett, az intézményt ő tette a pesti német színházak diadalmas vetélytársává. Teltkarcsú termete, bájos arca, gyönyörű énekhangja, hol érzelmes, hol dévajkodó kedvessége valósággal predesztinálta a népszínmű-szerepekre. Ez a műfaj, melynek legkiválóbb tolmácsolója volt, az ő stílusához igazodva őrizte meg romantikus, stilizált és irreális jellegét. Legjelentősebb, legsikeresebb szerepeit a Falu rosszában, a Sárga csikóban, a Piros bugyellárisban alakította.

"A nemzet csalogánya" olyan dalokat vitt diadalra, mint a Cserebogár, sárga cserebogár vagy a Mi mozog a zöld leveles bokorban. Egyfajta intézménnyé, sőt idegenforgalmi látványossággá vált Budapesten: jószerivel nem akadt előkelő látogató, aki ne ült volna be legalább egy népszínházi előadásra. A színpadon kívül is rendkívül népszerű volt, "őt mindenki szereti és ő mindenkit szeret" - mondták róla - s valóban, még emlékirataiban sem ejtett egy rossz szót sem másokról.

Többször is elszánta magát a visszavonulásra, aztán mindig maradt egy kicsit. 1901-ben a Nemzeti Színház létrehozta az örökös tagság intézményét, amelyet elsőként Blaha Lujza kapott meg. A nemzet első társulatában ünnepelte 1908-ban színpadra lépésének fél évszázados jubileumát Csiky Gergely Nagymama című vígjátékának címszerepében. A következő évben fergeteges sikere volt Móricz Zsigmond Sári bírójában, aztán 1910-ben végleg búcsút intett a közönségnek.

1926. január 18-án halt meg Budapesten. Két nappal későbbi temetését egy ország gyásza kísérte, a szertartást a korabeli krónikások Kossuth Lajos és Rákóczi Ferenc búcsúztatásához hasonlították. A ravatalnál kétszáz fős cigányzenekar játszott, díszsírhelyet a Kerepesi úti temetőben Jókai Mór és Ady Endre mellett kapott. 1919-ben nevezték el róla a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződésénél található teret - itt állt egykoron legnagyobb sikereinek színhelye, a Népszínház, az épület 1908-tól 1965-ös felrobbantásáig a Nemzeti Színház otthona volt.