2002-ben az idős munkavállalók még átlagosan 62 éves korban mentek nyugdíjba, 2008-ban viszont már 63 év volt az aktív kereső foglalkozással felhagyók átlagos életkora - idézett a müncheni újság a szövetségi kormány megbízásából készült tanulmányból.

Németországban a törvényes nyugdíj-korhatár az egyik legmagasabb Európában: férfiak és nők esetében egyformán  65 év. Ez azonban 2012 és 2029 között fokozatosan 67 évre emelkedik. A fokozatosság azt jelenti, hogy először az 1947-ben született korosztály tagjai mehetnek késleltetve (csak a 65. életév betöltése után egy hónappal) nyugdíjba. 2013-ban a 48-as évjárat tagjainak már két hónappal kell tovább dolgozniuk, a rákövetkező évben a 49-eseknek már három hónappal, és így tovább. 2023-tól kezdve évente két hónappal tolódik ki a korhatár, így éri majd el 2029-ben a 67 évet.

2002 és 2008 között jelentős mértékben nőtt azok száma, akik a 60. születésnapjuk után is aktív keresők maradtak. Két évvel ezelőtt ezeknek a németeknek az aránya 33 százalék volt a 60 és 65 év közötti korosztályon belül. Dacára a törvényben megszabott korhatárnak, a férfiak és nők nem csekély hányada jóval 65. születésnapja előtt felhagy a munkával, például bizonyos szakmákban járó korkedvezményre vagy tartós betegségre (leszázalékolás) hivatkozva.

A felmérésből, amelyet 40 és 85 év közötti férfiak és nők körében végeztek, az is kiderül: az idősebb korosztály tagjainak növekvő hányada érez késztetést arra, hogy nyugdíjba vonulás után ellenszolgáltatás nélküli tevékenységet végezve maradjon továbbra is hasznos tagja a társadalomnak. Erre már számos példa akad. A megkérdezettek közül minden hetedik gondoz segítségre, ápolásra szoruló embereket. Közülük minden harmadik egy közeli hozzátartozóját látja el.